Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. A pr-esek a spájzban vannak Ferling József, HVG, 2004. március 25. Kibírtuk, amikor az ámítás bajnokainak, a nyilvánosságszervezés hoppmestereinek vagy csak szimplán dumagépeknek nevezték a pr-menedzsereket, mert a durva általánosításhoz azért jócskán akadt konkrét hivatkozás. Kibírtuk a „píározást" is, de sajnos az lett a vége, hogy a „píár" a simlisség szinonimája lett. Ott tartunk, hogy ha valamelyik parlamenti párttal szerzõdést kötnek (vagy átmenetileg éppen bontanak) külhoni „píártanácsadók", azonnal világgá lehet kürtölni: fene nagy szemfényvesztés készül. Ott tartunk, hogy ma Magyarországon vezetõ hír lehet az, ha a politikai kommunikációt, vagyis a közvéleménnyel való párbeszéd feladatát (végre valahára) szakemberekre bízzák. Ha „tiltott kifejezések gyûjteményévé" egyszerûsödik a kormányzati kommunikációt segíteni hivatott szinonimaszótár. Ugyan már, miért nem tanította meg az utóbbi tíz évben a Magyar Public Relations Szövetség legalább a médiamunkásokat a szakma ismérveire? Mentségünk nincs, csak magyarázatunk, de azzal tele a padlás. Ez a mulasztás most már így vagy úgy, de a bizonyítványunkban marad. A pr-rel kapcsolatos elõítéletek mára mélyen behatoltak a magyar társadalom szervezetébe, és meg kell állapítani: az elõítéleteket konzerváló riasztó példákban sosem volt hiány. Szakszerûtlenség, felületesség, tudományközi egyet nem értés, vezetõi keményfejûség egyaránt szerepet játszott abban, hogy ez az észak-amerikai és nyugat-európai államok életének szervezésében évrõl évre egyre fontosabb szerepet játszó szakma Magyarországon csak mostanában indult el a perifériáról a stratégiai központok felé. A bizalomépítés mûvészete több mint száz év alatt a társadalmi kapcsolatok hatékony szervezésének tudományává fejlõdött. Észak-Amerikában bizonyosan. Idehaza azonban még virulnak a pr értelmezésével kapcsolatos tévhitek. Nagyjából úgy fest a kép, mintha a nevelés, oktatás fogalmán még ma is a körmöst vagy a testi fenyítés egyéb módozatait értenénk. Vagy ha az üdítõitalok széles választékából mindegyre csak a kátránnyal hírbe hozott Bambit emlegetnénk. Vagy ha a rádió még ma is az LGT által megénekelt csukott bútorszállítót jelentené. A pr-t - amellyel Magyarországon legalább ötezren foglalkoznak hivatásszerûen - nem lenne szabad a kommunikációs eszköztár mégoly látványos elemeivel sem azonosítani. A társadalmi kapcsolatok szervezésével segíteni képes a szûkebb vagy tágabb környezet alakulását. Nem bûvészkedés, nem sajtóelhárítás, nem szórólapozás, nem „terülj asztalkám!", nem propaganda és nem marketing. „PR-pénzek Irakból" írja címlapján a vezetõ napilap, aztán a Király B. Izabella politikai kísérleteit finanszírozó olajpénzekhez kapcsolódó propagandamunkáról értekezik. Olyan az egész, mintha a felnõtt és gyermekszereplõk egyidejû jelenléte okán pedagógiai részterületnek nyilvánítanánk a pedofíliát. A www.bertollnok.hu sem adja alább: nagy hatású fegyvernek kiáltja ki és ajánlja ügyfeleinek „PR-cikkek" elkészítését. Túl azon, hogy már a széles körben elterjedtté vált „PR-cikk" kifejezés is agyrém, a „fegyver" hatóereje is erõsen megkérdõjelezhetõ. A pr jó házból való, szalonképes szakma, amely a közjó szolgálatába állítható. Ehhez képest folyton rossz hírbe keverik. A korszerû public relations súlypontja ugyanis nem ott keresendõ, hogy mi mit akarunk mondani, s hogy azt milyen kifinomult módszerekkel sulykoljuk a szerencsétlen hallgatóságba, hanem ott, ahol a környezõ világgal való együttmûködésre tényleg képesek leszünk. Ha nemcsak üzenni akarunk, hanem hallgatni, s kölcsönös érdekek mentén cselekedni. A pr ennek szervezésével foglalkozik. A gazdaságban, a politikában, a civil szférában egyaránt. A Zengõ tetején is kisebb lett volna a felfordulás, ha a HM a helyszín kiválasztásakor (vagy bármikor késõbb) nemcsak a lokátortechnika szakértõire meg a törvény betûjére figyel, hanem a társadalmi párbeszéd megteremtésére is. A pr-tõl (így kisbetûvel, ahogy az akadémia állásfoglalása is elõírja) várt jó hírnévre, bizalomra és nyilvánosságra nemcsak sikeres üzleteket, vállalatbirodalmakat, hanem akár társadalmi közmegegyezést is lehet építeni. A pr-esek már a spájzban vannak. Nem õk tehetnek arról, hogy rendre csak vacsora után hívják be õket, amikor a szalonban már éppen egymásnak feszülnek az indulatok. Ferling József A pr-esek a spájzban vannak HVG, 2004. március 25.